• Gondozás és kezelés nyújtása:
  Egyéni ápolást, gyógyszerelést, sebkezelést és egyéb terápiás beavatkozásokat végez.
   
• Egészségfejlesztés és megelőzés:
  Tájékoztatja az ellátottakat és családjaikat az egészségmegőrzésről, és részt vesz betegségmegelőző programokban.
   
• Koordináció és felügyelet:
  Más ápolókat, egészségügyi dolgozókat és a segédszemélyzetet is irányítja, felügyeli.
   
• Dokumentáció és adminisztráció:
  Vezeti az ellátottak dokumentációt, és adminisztratív feladatokat végez.
   
• Betegápolási terv kidolgozása és végrehajtása:
  Felméri az ellátottak szükségleteit, megtervezi a gondozást, és koordinálja azt más egészségügyi csapattagokkal.
   

Elvárások

• Diplomás ápolói végzettség
• Empátia
• Kommunikáció: Kiváló kommunikációs készség szükséges az ellátottakkal, hozzátartozókkal és a kollégákkal való hatékony kapcsolattartáshoz.
• Betegközpontúság: Az ellátott szükségleteinek és érdekeinek előtérbe helyezése a munka során.
• Precízió: Nagyfokú pontosság és precizitás elengedhetetlen a feladatok ellátásához.
• Csapatszellem: Képesnek kell lenni a hatékony együttműködésre a csapattagokkal.

Előnyt jelent
Hasonló területen szerzett tapasztalat
 

Amit kínálunk

• utazási hozzájárulás
• támogató munkakörnyezet
• rugalmas munkavégzés

Munkahelyi extrák

• Parkoló
• Munkaruha
   

Céginformáció
Magyarország egyik legjelentősebb szociális szolgáltatójaként napi szinten több mint 600 főről gondoskodunk. Legyen szó idősellátásról, vagy támogatott lakhatásról, mi biztonságot, odafigyelést és professzionális körülményeket kínálunk ügyfeleinknek. Ennél azonban valójában sokkal többet adunk. Odafigyelést, emberséget, társaságot, sokszor egy új családot. Olyan közösséget, amelyhez jó tartozni. Tesszük mindezt két évtized tapasztalatával, külföldi és belföldi kitekintéssel, biztos alapokkal, remek szakmai gárdával és sok mosollyal.

Jelentkezés: bodorloborbala@irmak.hu

• 12 órás munkarend (6:30-18:30, 18:30-6:30)
• Szociális gondozó bérezés nettó 360.000 Ft-tól

Elvárások

• A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet 3. sz. melléklet ápoló/gondozó munkaköréhez tartozó végzettségek egyikével való rendelkezés.

Előnyt jelent

• Kórházban, bentlakásos intézményben, idősellátásban szerzett szakmai tapasztalat.

Amit kínálunk

• Utazási hozzájárulás
• Támogató munkakörnyezet
• Nettó béren felüli pótlékok kifizetése (délutáni, éjszakás, vasárnapi)

Céginformáció
Társaságunk innovatív szervezet, amely külföldi és belföldi tapasztalatokat felhasználva, szükségletek felmerülésekor a szociális szolgáltatások teljes spektrumában ad választ az idős, fogyatékos és minden egyéb szükséglettel bíró képzési, szociális szolgáltatási és foglalkoztatási igényekre.

Jelentkezés: bodorloborbala@irmak.hu

• manuálterápiás kezelések végzése
• személyre szabott gyógytorna foglalkozások tartása
• páciensek támogatása és szakmai tanácsadás
• empatikus, betegközpontú kommunikáció
   

Elvárások

• gyógytornász végzettség
• érdeklődés a manuális technikák iránt
• önálló, precíz munkavégzés
• jó kommunikációs készségek
   

Előnyt jelent

• legalább 2 éves szakmai tapasztalat
   

Jelentkezés: bodorloborbala@irmak.hu

• az előre elkészített ételek adagolása és kulturált felszolgálása, a higiéniai előírások szigorú betartásával (HACCP).
• edények mosogatása (kézi-gépi), munkaterület tisztán tartása
• a mosodai feladatok közé tartozik a textíliák válogatása
• a mosó- és szárítógépekbe történő bepakolás
• a gépek programozása
• valamint a tiszta ruhák vasalása és hajtogatása.
• Emellett a munkatársak végzik a textíliák összekészítését, valamint a mosodai terület tisztán tartását.

Jelentkezni a kerepeszkililla@irmak.hu e-mail címen lehet.

Feladatai közé tartozik: 

• munkabeosztások készítése
• az új dolgozók mentorálása
• higiéniás előírások betartatása
• szakmai dokumentációk ellenőrzése
• kapcsolattartás az orvosokkal és a vezetéssel

Jelentkezni a kerepeszkililla@irmak.hu e-mail címen lehet.

Főbb tevékenységek közé tartozik:

• a személyi higiéné (fürdetés, öltözködés)
• étkeztetés
• gyógyszerelés
• mozgássegítés
• valamint a környezet tisztán tartása és társasági igények kielégítése

Jelentkezni a kerepeszkililla@irmak.hu e-mail címen lehet.

• Ügyfelek felmérése, szükségleteik és helyzetük komplex értékelése. 
• Egyéni gondozási, fejlesztési vagy támogatási terv készítése és nyomon követése. 
• Kapcsolattartás az ügyfelekkel, családtagjaikkal és a szakmai partnerekkel. 
• Szociális és egyéb támogatási lehetőségek ismertetése, hozzáférés segítése. 
• Rendszeres esetmegbeszélésekben való részvétel, szakmai egyeztetés. 
• Dokumentáció vezetése jogszabályoknak és belső szabályzatnak megfelelően. 
• Együttműködés a helyi intézményrendszerrel, hatóságokkal, civil szervezetekkel. 
• Szükség esetén terepmunka, helyszíni látogatások, felmérések végzése. 

JELENTKEZNI a kerepeszkililla@irmak.hu e-mail címen lehet. 

• A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet 3. sz. melléklet 5.pontjában leírtaknak megfelelően.

Előnyt jelent:

• Kórházban, bentlakásos intézményben, idősellátásban szerzett szakmai tapasztalat. 
   

Amit kínálunk:

• utazási hozzájárulás
• támogató munkakörnyezet
• rugalmas munkavégzés
• szállás igény szerint 
   

JELENTKEZNI a bodorloborbala@irmak.hu e-mail címen lehet.

Magyar szolgáltatói tapasztalat európai kontextusban

Az IRMÁK hozzájárulása a webinárium során a magyarországi szolgáltatói nézőpontot mutatta be, kiemelve:  

• a közösségi alapú lakhatási modellek fontosságát,
• a személyre szabott támogatások szerepét,
• valamint az intézménytelenítés és a lakhatás közötti szoros szakmai összefüggéseket.

A hozzászólás hangsúlyozta, hogy az inkluzív lakhatás nem csupán fizikai akadálymentesítést jelent, hanem komplex szolgáltatási, finanszírozási és partnerségi megközelítést igényel.

Elismerés és visszajelzés a szervezőktől

Az eseményt követően az EASPD részéről külön köszönet érkezett az IRMÁK aktív részvételéért. A szervezők visszajelzése szerint a magyar perspektíva értékes és hiánypótló volt az európai szakmai párbeszédben, és fontos gyakorlati nézőponttal gazdagította a diskurzust.

A felvétel elérhető – IRMÁK-részlet a weboldalon

Az eseményről készült felvétel teljes egészében elérhető az EASPD hivatalos YouTube-csatornáján.     
A magyar szolgáltatói nézőpont iránt érdeklődők számára az IRMÁK Nonprofit Kft. hozzászólását külön is feltöltöttük weboldalunkra, így az önállóan, célzottan is megtekinthető.

Előretekintés

Az IRMÁK számára kiemelten fontos az európai szakmai együttműködésekben való aktív részvétel, valamint a nemzetközi jó gyakorlatok hazai adaptálása. Az IN-HABIT projekt keretében folytatódó közös munka hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarországon is egyre több ember számára váljon elérhetővé a megfizethető, inkluzív és közösségbe ágyazott lakhatás.     
 

A program összefoglalója:  
A pályázati program során a fogyatékosággal, pszichoszociális fogyatékkal élők ellátásával foglalkozó intézmények munkatársai, szakemberek, professzionális segítők, civil szervezetek képviselői, önkéntesek, hozzátartozók kerültek bevonásra.   

A szakmai munka területi lefedettség szerint elsősorban Komárom-Esztergom Vármegye, valamint a Területi Szakmatámogatási rendszer illetékességi területe (Fejér Vármegye).   

A szervezetünknél és integrált munkahelyen dolgozó értelmi fogyatékkal élő ellátottak a programok állandó résztvevői voltak.   
Az iskolák közül az Esztergomban lévő középfokú oktatási intézmények a partnerek.   

A szakmai tematikus napokban a kapcsolati hálóba tartozó szervezetek munkatársai vettek részt, pl. Kézenfogva Alapítvány, Szociális cirkusz, Esztergomi Vasary Kolos Kórház, Kemence Hagyományőrző Gasztro-Kulturális Egyesület.   

IRMÁK Nonprofit Kft akkreditált foglalkoztató rehabilitációs munkatársai a szakmai napok megvalósításában működtek közre.   
A kísérő programjainkat a nappali ellátásban dolgozó fejlesztő pedagógusaink szervezték meg.   

Esztergomban tervezett flashmob 2025.08.23-án a Kaleidoszkóp fesztiválon került megtartásra.

Az ICALL projekt célja, hogy magas színvonalú, rugalmas tanulási utakat dolgozzon ki felnőttek számára, valamint bizonyítékokon alapuló, könnyen terjeszthető modelleket hozzon létre a befogadó helyi közösségek megteremtésére és fenntartására. Ezek a közösségek lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek (PwD) számára a teljes társadalmi életet, valamint a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést.

Célkitűzések:

• A helyi hatóságok és egyéb érintettek (szolgáltatók, helyi szereplők stb.) szemléletformálása és kapacitásának fejlesztése a befogadó közösségek kialakításához.
• A projekt ennek érdekében egy képzési tananyagot dolgoz ki, amely gyakorlati készségeket és kompetenciákat ad át a felnőtt tanulóknak a befogadás és közösségfejlesztés terén.
• A képzés kipróbálása és egy nyílt online kurzus (MOOC) létrehozása, amely a befogadó közösségek szervezésének stratégiáira, alapelveire és lépéseire fókuszál.
• Informális szakmai közösség és több szereplős együttműködés létrehozása a befogadó közösségek területén, valamint szakpolitikai ajánlások megfogalmazása a helyi és nemzeti hatóságok elköteleződésének növelésére.

Fő célcsoportok:
Helyi hatóságok munkatársai, szolgáltatók, helyi szereplők, valamint minden érdeklődő a befogadás és közösségfejlesztés területén.

Projekttevékenységek és eredmények:

• Kutatás a befogadó közösségek jelenlegi helyzetéről az EU-ban, kihívások és jó gyakorlatok feltérképezése
• Jelentés a befogadó közösségek helyzetéről Európában
• Befogadó közösségek ígéretes gyakorlatainak összegyűjtése
• Képzési tanterv és online kurzus (MOOC) kidolgozása a befogadó közösségek létrehozásáról és fenntartásáról
• Képzési kézikönyv a befogadó közösségek létrehozásáról
• Nyílt online kurzus (MOOC)
• Szakpolitikai ajánlások kidolgozása helyi és nemzeti hatóságok számára (beleértve nemzeti kerekasztal-beszélgetéseket is az ajánlások népszerűsítésére)
• Kulcsfontosságú ajánlások helyi és nemzeti hatóságok számára a fogyatékossággal élő személyek közösségi befogadásának előmozdítására
• Nemzeti kerekasztalok az ajánlások népszerűsítésére és a kulcsszereplők bevonására

Partnerek:

• EASPD – Projektvezető (Belgium)
• European Network of Cities and Regions for the Social Economy (Belgium)
• Out of the Box International (Belgium)
• Petagma (Görögország)
• IRMÁK Nonprofit Kft. (Magyarország)
• Fundacja Eudajmonia (Lengyelország)
• Tukena Foundation (korábban KVPS / Finnország)

Időtartam: 2023. december – 2026. november

Weboldal – Projektvezető EASPD:
https://easpd.eu/project-detail/icall

Mesélj magadról, hogyan kerültél az IRMÁK intézményébe?

Szociális munkásként diplomáztam, már az egyetemi éveim alatt is hajléktalanszállón dolgoztam. A tanulás mellett végig munkát vállaltam. Szociális munkás és szociálpolitikus vagyok, emellett van egy menedzseri diplomám is, és 25 éve vezetőként dolgozom. Szupervizori képesítéssel is rendelkezem, és korábban számos szakmai konzultációt tartottam segítők számára, hogy hatékonyabbá váljanak a munkájukban. 
Négy hónappal ezelőtt kerültem az IRMÁK csobánkai intézményébe.

Mi a feladatköröd az idősek otthonában?

Vezetőként aktívan részt veszek az otthon mindennapi életében, és nagyon élvezem az idősekkel való munkát. A kollégákkal és a lakókkal együtt építünk egy igazán különleges közösséget. A csobánkai intézmény gyönyörű környezetben helyezkedik el, és azt gondolom, hogy itt valóban otthonra lelhetnek az idősek.

Az intézményben száz lakó él, köztük egy speciális, demens részleg is működik, ahol különleges figyelemre van szükség. 
Vezetőként az én feladatom az intézmény működésének biztosítása a jogszabályi előírásoknak és a fenntartó szabályainak megfelelően. Gondoskodom a férőhelyek feltöltéséről, a kollégák szakmai munkájának irányításáról és felügyeletéről is.

Mennyire vagy napi kapcsolatban a lakókkal?

Minden nap jelen vagyok az otthonban, mert hiszek abban, hogy a közvetlen visszacsatolás a leghatékonyabb. Intézményvezetőként fontosnak tartom, hogy tisztában legyek a lakók állapotával, problémáival, és hogy személyesen ismerjem őket. Így nemcsak az ő mindennapjaikat látom, hanem a kollégák munkáját is figyelemmel kísérhetem. 
A legfontosabb számomra, hogy a lakók megfelelő ellátásban részesüljenek, és úgy érzem, ehhez az is hozzátartozik, hogy a mindennapjaik részese legyek.

Hány kolléga dolgozik jelenleg az intézményben?

Jelenleg körülbelül 50-60 fő dolgozik nálunk, mivel az otthon 24 órás ellátást biztosít, három műszakban dolgozunk. Az intézmény komplex gondozást nyújt: a lakhatás, étkeztetés, mosatás és mentálhigiénés támogatás mellett biztosítunk gyógytornát és egyéb szakmai ellátásokat is.

Szerinted miért jó nálatok lakónak lenni?

Két dolog miatt is igazán különleges ez a hely. Egyrészt festői környezetben található, másrészt az épület maga is egy felújított, otthonos tér. De ami igazán otthonná teszi ezt a helyet, az a benne élő és dolgozó emberek szeretete és odafigyelése.

Mit szeretsz leginkább a hivatásodban?

Mindig is segítő típus voltam, a gondoskodás a lényem része. Amikor 1997-ben elkezdtem a főiskolát, még nagyon új terület volt a szociális munka, a szüleim sem igazán értették, mit csinál egy szociális munkás. Eleinte meg is ijedtek attól, hogy egy hajléktalanszállón kezdtem dolgozni. 
Az emberek szeretete és az, hogy adhatok akár itt az otthonban, akár hosszú távon gondoskodva róluk, számomra ez csodálatos érzés.

Van olyan lakó, aki közelebb áll hozzád?

Még viszonylag rövid ideje vagyok itt, és az első hónapokat főként az adminisztratív teendők töltötték ki. Azonban a karácsonyi időszak már nagyon különleges élmény volt számomra, mert együtt élhettem meg az ünnepet a lakókkal. 
Az új lakókat, akiket már én vettem fel, jobban ismerem, de egyelőre nincs olyan, aki különösen közel állna hozzám. Ugyanakkor rendkívül hálás vagyok minden mosolyért és kedves gesztusért, amit kapok. Hiszek abban, hogy ha én kedvességgel és odafigyeléssel fordulok feléjük, ők is fontosnak érzik magukat.

Vannak terveid az intézménnyel kapcsolatban?

A legfontosabb célom, hogy az itt lakók valóban jól érezzék magukat. Ez nemcsak az ellátás minőségétől függ, hanem attól is, hogy milyen közösség alakul ki. Szeretném, ha egy összetartó, jó csapat dolgozna itt, mert ez az alapja annak, hogy mind a munkatársak, mind a lakók számára kellemes és támogató közeg alakuljon ki.

Hogyan szoktál kikapcsolódni?

Nagyon várom a tavaszt, mert szeretek a természetben lenni. A környék tele van csodálatos helyekkel, amelyeket biciklivel vagy túrázva fedezhetek fel. Amíg még tart a tél, addig pedig leginkább zenét hallgatok és kézimunkázok gobelinezek, varrok.

Mit tanácsolnál azoknak, akik idős szeretteiket otthonba szeretnék költöztetni?

Sokszor találkozom olyan családtagokkal, akik nehéz szívvel hozzák meg ezt a döntést. Ez érthető, hiszen hatalmas felelősség és sokszor véglegesnek érzik a helyzetet.

Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy ne rohanjanak bele a döntésbe, hanem ismerjék meg az otthonunkat, töltsenek el nálunk egy kis időt. Ha személyesen is megtapasztalják a légkört, a mindennapi életet, akkor könnyebben el tudják dönteni, hogy szeretnének-e velünk élni.

Fontos, hogy a nyitottság és a pozitív hozzáállás vezesse őket, mert így az új élményeket is könnyebben be tudják fogadni, és megtapasztalhatják, hogy milyen szeretetteljes és támogató közeg várja itt őket.

Női börtönben jött világra, a szüleit nem ismeri

„Ha találkoznék az anyukámmal, az első kérdésem az lenne hozzá, hogy miért volt börtönben, amikor születtem – gondolkozik el Sztojka Norbert, amikor a gyökereiről érdeklődöm. – Talán nem csinált nagy bajt, mert rég kiengedték. Apukámról semmit se tudok, olyat is hallottam, hogy félig arab származású lehetek. Anyukám írt egy levelet, amikor még kicsi voltam. Azt írta, ha kiszabadul, szeretne magához venni a testvéreim mellé. Ez végül nem történt meg – szerencsére. Utoljára azt hallottam, Hatvanban él, de nem biztos, hogy szeretném látni, mások szerint valószínűleg csalódás érne. Egy fiútestvéremet nagyon rég láttam a bíróságon, egy lánytestvéremet pedig meglátogattuk egyszer Nagykátán, amikor úgy tízéves lehettem.

Készült rólunk egy közös fotó, amin egy biliárdasztalnál állunk, és ő tanít lökni a golyókat. Ez ma is megvan anyukám levelével együtt.

De nem hiányoznak, jól megvagyok nélkülük. Az sem lenne jó, ha pénzért keresnének, és az sem, ha én mennék el hozzájuk, de esetleg letagadnának.”     

Norbert egy gödi csecsemőotthonban nevelkedett 12 éves koráig, utána egy ceglédi intézménybe került, ahonnan már felnőttként az IRMÁK Nonprofit Kft. soltvadkerti otthonába költözött. Amikor az több mint két éve megszűnt, ugyanennek a cégnek egy esztergomi családi háza lett az új otthona. Itt egyedül él egy szobában, de összesen tizenketten laknak a házban. Az IRMÁK huszonnégy házában – Esztergom mellett Albertirsán, Kesztölcön, Szentendrén és Csobánkán – biztosít hasonló támogatott lakhatást olyan felnőtteknek, akik értelmi akadályozottságuk miatt a teljesen egyedülálló életvitelre nem képesek, de odafigyelés mellett önállóan élnek, takarítanak, mosnak, főznek magukra, és dolgozni is eljárnak. Norbert a kertrendező csapat tagjaként kertészkedik a háznál és a városban.

21 óra alatt 360 kilométer a rekordja

Emellett mindig szenvedélyesen sportolt. Eleinte futott, aztán úszott: a Balatont eddig ötször úszta át. Olyan is volt, hogy biciklivel tekert le a tóhoz az aktuális lakóhelyéről, azután teljesítette a vízben az 5,2 kilométeres távot. Gyors- és pillangóúszásban országos medencés versenyeket is nyert – utóbbiról, amit a közvélemény a legnehezebb úszásnemnek tart, ő így vélekedik: „Azt mondják, nehéz, de ha ráhangolódik az ember és begyakorolja, szerintem könnyű. Nekem legalábbis a kedvencem lett.” Olyannyira, hogy úszóként Cegléd városától, ahol akkoriban élt, különdíjat is kapott, amelyhez járt egy korlátlan úszóbérlet.

Onnantól majdnem az egész napját az uszodában töltötte. Már reggel nyitáskor, azaz fél hatkor ott kezdett, hét után elment iskolába, de délután visszatért a medencébe.

Idővel aztán a biciklizés minden mozgásformát felülírt az életében: munkába, boltba, barátokhoz is bringával jár.

„Volt, hogy Soltvadkertről tekertem el a régi barátaimhoz Ceglédre, akkor 180 kilométert teljesítettem odavissza egy nap alatt. Miután sokáig kölcsönbiciklivel jártam és mentem le például a Balatonhoz is, egyszer a soltvadkerti főnökömtől kaptam ajándékba egy versenybringát” – meséli. Onnantól a határ a csillagos ég volt számára, szó szerint is. A rekordja ugyanis az lett, amikor Soltvadkertről Cegléden át elkerekezett a Kékestetőre meg vissza – kevesebb mint 24 óra alatt. Éjfél után hat perccel indult, és este negyed tízkor ért haza, vagyis aznap kétszer is a kerékpárjáról csodálhatta meg a csillagokat. Az utat ráadásul teljesen egyedül csinálta végig, mert nem szereti, ha egy nála lassabb társra kell várnia. 

„Emlékszem, visszafelé jövet beszélgettem egy kamionsofőrrel, aki ajánlotta, hogy álljak meg pihenni Cegléden, de mondtam, hogy még bírom, és végigcsináltam. Általában otthon megtervezem az utat, aztán GPS nélkül, a táblákat figyelve tájékozódom, de valahol már ismerős is vagyok. Esetleg mobilon követem, hány kilométerre van a következő város, aztán eldöntöm, ott megállok-e enni vagy kávézni, vagy még megyek. Ennivalót nem szoktam vinni, csak italt, de mindig van nálam elég pénz. Volt olyan céges kirándulás is, ahová én biciklivel indultam, a többiek meg busszal, és hamarabb odaértem, mint a busz.

A Kékestetőt korábban két nap alatt teljesítettem, de bizonyítani akartam, hogy egy nap alatt is sikerül az odavissza 360 kilométer. 

Útközben maga a sportolás motivál, és a táj, amit látok. A kilátás például egy magasabb hegyről, amilyen a Kékestető is 1014 méterrel a tengerszint felett. Visszafelé pedig az is élvezetes, hogy gyorsabban gurulhat az ember. Volt, hogy lefele még rá is tekertem…”

Ezzel azonban óvatosabb Norbi, amióta tavaly pont így – egy kanyarban egy kavicson megcsúszva – esett egy jókorát, és eltört a kulcscsontja. Az a fontos, hogy a bringának nem lett baja, teszi hozzá. Ő hallotta, hogy valami eltört, csak nem gondolta, hogy azt a hangot a kulcscsontja adta, úgyhogy előbb hazahajtott, de aztán meg kellett operálni. Azóta szépen helyrejött, már a sportorvos is gyógyultnak nyilvánította, ami azért fontos, mert idén végre valóra válhat az évek óta dédelgetett álma: eljuthat Párizsba. A IRMÁK Kft. ugyanis nemcsak szállást és munkát ad pártfogoltjainak, hanem az álmaikat is fontosnak tartja támogatni. Aki a képzőművészetben emelkedik ki, annak kiállítást szerveznek, de arany- és ezüstérmes speciális olimpikon sportolók is élnek a házaikban. Akiben van akaraterő, azt felkarolják. Így kötötték most össze Norbit Maradi Istvánnal, aki – a civil életben az informatika és a távközlés területén vezetőként dolgozva – ugyancsak szenvedélyes bringásként elkíséri őt Párizsba.

Útitársa úgy véli, ők ketten rokonlelkek 

„Én alapból a hegyekben hegyi biciklivel megyek, Norbi pedig az országúton országútival. De most beszereztem neki is egy terepkerékpárt, hogy azonos tempóban tudjunk haladni – újságolja István, aki már együtt is gyakorol leendő útitársával a májusi nagy utazásra készülve. – Norbi különleges ember, aki egy ilyen hosszú útra nem indulhat el egyedül, hát én leszek a segítsége. Nem jó egyedül defektet kapni, eltévedni, külföldiül makogni, hogy merre van Párizs, bár a bicikliseké alapból magányos világ. Én már sokat ültem Norbival kávé mellett, ebéd mellett, bicikli mellett beszélgetve, hogy felmérjem, vajon jól tudunk-e együttműködni. Valóban el tud tekerni Párizsig? Kibírunk huszonkét napot együtt? De nagyon jól összebarátkoztunk, értelmes srác, hasonló vágyakkal, mint bármelyikünk.

A vállalása nem hétköznapi, de megvan benne a fizikai képesség. És fejben is bírni fogja, ő nem fogja egyszer csak azt mondani, hogy István, nekem holnap nincs kedvem felülni a bringára.

Ha van hátra 15 nap, ő képes lesz még 15 napig pont ugyanazt csinálni, amit addig. Nincs is jobb, mint amikor az ember reggel felkel, hogy mit kell ma csinálni? Biciklizni! Ahogy tegnap, és ahogy majd holnap is…”

István szerint nekik Norbival nagyon hasonló a természetük, ő például az ezer kilométer feletti távokat szereti a legjobban. Vallja, hogy azoktól egyfajta flow-ba kerül az ember, és itt mindjárt ketten együtt fognak flow-ba kerülni. Napi 100 kilométert mindenképp megtesznek, ha esik, ha fúj. „Norbi lábában évi 10-15 ezer kilométer simán benne van. Ő télen is biciklivel jár mindenhova, amikor a hétköznapi ember bent nyomogatja a telefonját, mondván: biciklire ilyen időben?! Nem tudom, megéri-e majd mondjuk a 90 évet csak amiatt, mert a teste edzettebb, de a lelkének biztosan nagyon jót tesz, hogy a szabadidejét nem mondjuk a borosüveg mellett tölti, hanem a friss levegőn. S persze bringássá nem akkor válik valaki, amikor vesz egy átlagbiciklit egy kosárral az elején, és eljár vele a boltba, hanem amikor olyan kerékpárja lesz, mint Norbinak, amire mondhatjuk, hogy versenybringa. Fénykorában legalábbis biztosan versenyeztek vele. Nekem az se mindegy, mennyire kiegyensúlyozott az útitársam, akivel hosszabb időt töltök együtt, fel lehet-e húzni. Norbit én még nem tudtam kihozni a sodrából.”

„Te láttad, milyen szép házak mellett fogunk elmenni?!”

A terv pedig már készen áll. A májusi esztergomi indulásnál is lesz egy kisebb rajtünnepség, és természetesen a párizsi érkezéskor is várja majd meglepetés a „magyar biciklis Forrest Gumpot” és tapasztalt társát – ezt az IRMÁK ügyfélkapcsolati referensétől, a Norbi ügyét a cégnél segítő Juhász Erikától tudjuk.

A tekeréshez útközben is bárhol lehet csatlakozni – hogy mikor merre jár a páros, azt az útjukról vezetett blogot követve lehet majd figyelni a megosztott fotók, videók, beszámolók alapján.

Az biztos, hogy Esztergomtól Pozsonyig főleg a szlovák oldalon haladnak majd, de a második éjszakát már Ausztriában tervezik tölteni. Aztán tovább követik a Duna vonalát, egészen annak a fekete-erdei forrásáig. Utána hegyi tekerés és hamarosan Franciaország következik, Párizsban pedig, ahogy István viccelődik, „valahogy csak eltalálnak majd az Eiffel-torony lábáig”. Azt is ő meséli, hogy miután Norbi megkapta tőle az útvonaltervet, a Google-térképen egészen az utcanézetig lement szemügyre venni a részleteket, majd izgatottan visszakérdezett: „te láttad, milyen szép házak mellett fogunk elmenni?!”

„Igen, de a Duna forrása is érdekel – veszi át most is a szót a túra megálmodója, akivel egyszerre szórakoztató és megnyugtató beszélgetni a jó kedélyű és kisugárzású személyisége miatt. – Van ott egy szökőkútszerűség, ahol majd csinálunk közös fényképet, ugye, István? Meg nagyon ajánlották, hogy a bajor részen kóstoljuk meg azt a finom bajor kolbászt!” István bólogat, majd hozzáteszi, hogy mindent nagyon alaposan megterveztek: „Azt is, hogyan fogjuk odatámasztani a biciklit az Eiffel-toronyhoz. Minden mozdulatunk milliméterre ki van számolva.” És te hogyan képzeled el a nagy pillanatot, kérdezem Norbitól, azon tűnődve, hogy az ő küzdelmekkel teli útja valójában nem is Esztergomból, hanem Tökölről indulva vezet Párizsig. „Fáradtan, de boldogan” – mosolyodik el.

Forrás: Képmás.hu

Még ha útközben emelkedő vár is rám, nincs leküzdhetetlen akadály – vallja a 33 éves Sztojka Norbert, aki a tököli női börtönben született, csecsemő- és gyerekotthonokban nevelkedett, és enyhe értelmi akadályozottsággal él. De ezek csupán tények az életéből, igazán csak azzal jellemezhetnénk, ha több száz kilométeres bicikliutakról, többszörös Balaton-átúszásról, órákon át tartó futásról írnánk. Mert Norbi sportember, minden nehézségét és fájdalmát mozgással csillapítja, és a kihívásoknak él. Noha mindent magának köszönhet, hiszi, hogy a közösség nélkül nem tartana ma itt: ernyőként gyűlt köré rengeteg ember, akik elhitték róla, és elhitették vele is, hogy sokra hivatott. Ezért hegesztői és asztalos szakmát szerzett, jelenleg kertészként dolgozik, és úgy mer álmodni, mint azok, akiknek sosem szegték szárnyait. Májusban 1600 kilométert biciklizne, egészen Párizsig menne, hogy megmutassa, megérte: a teherbírása és hálája végtelen. Norbi a tervezett útról és az életéről is mesélt Bereczki Szilviának, a WMN munkatársának.

Itt is van levendula – ássa bele a kezét a havas óriáscserépbe –, levendula és egyéb virágok. Mi, a kertészek ültettük mindet tavasszal. 

Most fehér a látóhatár, recseg a lábunk alatt a friss hó, sehol egy zöld növény. Ilyenkor is sok dolguk akad: havat lapátolnak, eltakarítják az utakat, de munkájuk végeztével marad idejük nagyokat álmodni.

Norbi például azt álmodta, hogy amint melegre fordul az idő, a virágokkal együtt ő is újjászületik: májusban egészen Párizsig biciklizik, hogy megmutassa, nem ismer lehetetlent. A hála, illetve a sport és önmaga iránti szeretete hajtja. A tudat, hogy jót tesz a testével-lelkével, és még gyerekkora kedvenc városát is megismerheti, benne Disneylanddel, Eiffel-toronnyal, a Louvre-al és a Mona Lisával – minden egy helyen, amikért már 33 éve áhítozik.

Jól felszerelt biciklivel vágna bele, közel egy hónapon át tekerne, naponta átlagosan 100 kilométert. Társa is van, kedves ember, igazi hegyikerékpáros, nagy tapasztalattal. És ő edz, kitartóan edz, hogy bírja. Hogy jó legyen. Hogy megmutassa – sorolja, én meg nem győzök mosolyogni.

Árad belőle a szó, egymás után mesél történeteket, könnyedebbeket a biciklijéről, az eddigi nagy sportsikereiről, a Magyarországon megtett kilométerekről, és persze nehezebbeket is. Elmondja például, hogy a tököli női börtönben született. Szinte összemosódnak benne a távoli és frissebb tapasztalatok, mintha ugyanakkora súlya lenne a születés körülményeinek, mint a szenvedélyének, ugyanazon a bizalmas hangon oszt meg mindent, amit csak tud. 
Csak az igazán kíváncsi beszélgetőtárs láthatja, hogy másként mosolyog a szeme akkor, amikor az életéről mesél, és másként akkor, amikor a családja, a születése a téma.

Sosem találkoztam az édesanyámmal. Mindig is érdekelt, hogy ki lehet az, mit követhetett el, de sosem mertem megkeresni. Hogy ne kelljen csalódni. Mert az nagyon rosszulesne, ha becsöngetnék hozzá, hogy »én vagyok a fiad« (bár azt sem tudom, ilyenkor mit szokás mondani), és ő letagadna. Azt mondaná, hogy nem igaz. Nincs értelme: ha én akarom látni, ő meg nem, az csalódás.

– legyint, és szemével a messzi fehérséget fürkészi.

Gombócot érzek a torkomban. Nem tudom, mit mondhatnék, de mintha észre se venné a zavaromat, halkan hozzáteszi, szerinte csak apró lopás volt. Ő mindig úgy képzelte, hogy az édesanyja nem vétkezhetett nagyot. Egymásra mosolygunk, hirtelen pozíciót vált, a látóhatár helyett már az épületet kémleli, rajta nagy betűkkel: IRMÁK.

Vannak testvérei, mondja, egy lány és egy fiú, de ha valaki róluk faggatózik, ő mindig azt válaszolja, hogy száz testvére van. Mert ott a központ, benne a rengeteg lakó, jelenleg 147. Azelőtt meg gyermekotthonban, korábban csecsemőotthonban élt, mindig olyan helyeken, ahol sokakkal kellett együtt léteznie – így előbb-utóbb még az is testvérre lel, aki sohasem szeretett volna, kacagja.

Az ablakon kiszűrődik a bentiek zajos jókedve. Nevetés, hangos beszélgetés, és amint az ajtón belépünk, otthonmeleg csapja meg az orrunkat. De ahelyett, hogy egy családi életkép fogadna, legalább húszan tüsténkednek a földszinti teremben, van, aki tévét néz, más valamit bütyköl, és olyan is akad, aki a színezőkönyvébe merül, kézműveskedik vagy éppen süt-főz.

Ez az IRMÁK központi épülete, a „munkahely”, itt nincsenek lakások. A napközi-ellátásba mindig becsatlakozik 13 nyugdíjas is, együtt tevékenykednek naphosszat. A lakók és az alkalmazottak közül többen odajönnek, köszöntenek, mesélésbe kezdenek, így tudom meg, hogy – egy idősotthonokat üzemeltető és értelmi fogyatékkal élő emberek ellátását végző szervezet munkája nyomán – 2020-ban alakult az esztergomi központ. Utóbbiak úgynevezett támogatott lakhatás keretében 10-12 fős családi házakban az IRMÁK védőernyőjében élnek, és hálásak azért, hogy önálló életvitelre tanítják őket a családias környezetben.

De a lakhelyeik nem egymás mellett vannak, és nem is egymás mellett, hanem különböző lakóövezetekbe épültek. A központi épület mellett csak egy van, az összes többi Esztergomban és más közeli településeken található, mert az a cél, hogy a lakók beilleszkedjenek a közösségbe. És ez sikerül is: Norbi szomszéd nénikről áradozik, a boltban dolgozókról mesél, meg olyan idős házaspárról is, akiknek ő festette ki a házát „maszekban”. 

Nem azért vagyok ott, hogy bármit is véleményezzek, mégis megkönnyebbülök a körülményeket látva: tágas terek, modern berendezés, otthonos konyhák és szobák mindenhol. Egy-egy ház 12 férőhelyes, két hálószoba van egymás mellett, egy hálószobán ketten osztoznak. Négyen használnak egy fürdőszobát, és minden házban nagy nappali, konyha és étkező is található. Az élettereiket maguk tartják tisztán. A házaknak esetfelelőseik vannak – ők azok, akikhez probléma esetén fordulhatnak, a gondnokokkal és a hozzátartozókkal tartják a kapcsolatot –, „velük diskuráljuk meg, hogy mit szeretnénk enni. Megveszik a hozzávalót és közösen főzőcskéznek” – avat be Norbi, amikor a mindennapjairól kérdezem, és büszkén kijelenti, ők – az értelmileg enyhén vagy közepesen akadályozott emberek – bejelentett munkaviszonyban, munkaszerződéssel dolgoznak, az általuk előállított termékeket értékesítik, és fizetséget kapnak cserébe.  

Mindenki kap munkát a képességeihez mérten: van, aki egy hivatalos intézményben gondnok, más gyorséttermekben kiszolgáló. Majd – hogy értsem, mennyire nagyszerű az otthona, lelkesen megjegyzi, „jövő héten farsangi bál lesz. Zenekar érkezik, a közösség mulatságot tart”. Szereti. Hogy is ne szeretné? Az elmúlt három olimpiáról a központban lakó parasportolók hozták a legtöbb érmet Magyarországnak: bajnokok, de díjazott képzőművészek és festők is élnek körülötte. 
Szinte fel sem tud idézni olyan pillanatot, amikor valaki bántotta volna. Őt a közösség mindig támogatta, mondja, születése óta védőhálóként tekeredik köré, és meg is tartotta az elmúlt évtizedekben. Hiszen azt követően, hogy a börtönben megszületett, és édesanyja mellől egy csecsemőotthonba szállították, különféle otthonokba került, és mindig ismeretlenek segítették.

Testnevelésből mindig ötös voltam. Kérdezgették is a tanárt a többiek, hogy miért pont én? De hát én voltam az, aki iskolán kívüli tevékenységként is úszni, futni járt.

– idézi fel az iskoláséveket, majd egymás után sorolja a településneveket, amikor szenvedélyére, a biciklizésre terelődik a szó. Mint mondja, az ország minden szegletét körbebiciklizte, keresztülfutotta, összeúszta már. Képes több száz kilométert is megtenni, ha a mozgásnak szükségét érzi. Akár éjszaka is, és ha biciklire pattan, akkor egy túra alkalmával olykor 400-500 kilométert teker. 

„Nem félek. Hátul két piros lámpám is van, elöl két fehér, hogy jobban lássam az út szélét. Sisakom van, komoly felszerelésem, nincs mitől tartanom” – mondja magabiztosan, amikor észreveszi, hogy a kilométerek hallatán felszalad a szemöldököm.

„Hát a Balatont is átúsztam már többször!” – kiált fel, hogy még jobban meglepjen. Kacagunk, és ő elmeséli, hogy azt a kihívást is kísérővel teljesítette, ezt is úgy fogja. És ha akkor sikerrel járt, most sem fog kudarcot vallani. 

Csak úgy csillog a tekintete, érezni, hogy számára nincs most több ennél a hatalmas vállalásnál. Hogy komoly az ügy, mert küldetést vállalt, a közössége számít rá, és teljesíteni is fogja, kerül, amibe kerül. Ő rekordot dönt, a saját rekordját, amire már 2019 óta gyűjt. 

Hogy miért ennyire rendíthetetlen? Tudja, hogy minden percben, amikor biciklire pattan, tulajdonképpen az egészségéért, a jövőbeni énjéért tesz, és abban is biztos, hogy sokkal több helyre jut két keréken. Számára ez a szabadság, a test és elme szabadsága, az az idő, amikor végre egyedül lehet a gondolataival – és amire egy folyton hömpölygő közösségi életben alkalomadtán az embernek szüksége is van.

De nem mindig sportolt, volt idő, amikor gyöngyöt fűzött, nyakláncot, karkötőt készített, beleszőtte a lányok nevét, ezeket adta el.

Mert az életében a munka legalább annyira fontos, mint az önmegvalósítás, ezért is törekszik arra, hogy a párizsi kaland után élete álomhivatását is megszerezze: szerelő lenne egy bicikligyárban.

 Ebben egyébként van már tapasztalata, mióta két keréken szeli Magyarországot, az előforduló gumidefektek vagy a törött alkatrészek sem fognak ki rajta, ezek cseréje a kisujjában van. 

Amikor egyetlen álomért olyan is áldoz, akinek nem lenne kötelessége 1600 kilométer, 22–24 nap intenzív tekeréssel, napi 100 kilométerrel, 6500 méter szintemelkedéssel nem kis vállalás. Hiszen síkságot és emelkedőket, sőt még hegyeket is maguk alá gyűrnek, és biztos lesznek napok, amikor az időjárás kifog rajtuk, ezért mindenre fel kell készülniük: ha egyik nap csak harminc kilométert sikerül megtenni, akkor másnap be kell hozni a lemaradást. 

És nem is ez a megterhelő, hanem inkább az, hogy közel egy hónapon át mindennap biciklizni kell – kivéve kettőt, mert két pihenőnap még a legextrémebb sportolóknak is jár. Ezért a biztonság érdekében Norbit egy tapasztalt hegyikerékpáros kíséri az útján. 

Maradi István több mint 25 ezer kilométert tett már meg kerékpáron, bejárta az El Caminót és az Alpok-Adria útvonalat is, így jelentős tapasztalattal rendelkezik a hosszú túrák terén. 

Noha nem lenne kötelessége, ő mégis önként vállalta az útvonal megtervezését, a navigációt és Norbi biztonságának felügyeletét. Már most jól kijönnek egymással, szigorú edzéstervet követnek, és a közös készüléseken kívül, Norbi egyedül is fejleszti a teherbírását: hó ide, fagy oda, még a legnagyobb hidegben is biciklivel megy be a munkahelyére, és délutánonként arra is jut ereje, hogy kitekerjen Visegrádra vagy Dömösre, onnan fel a Prédikálószékre.  

Norbi felvilágosít, terveik szerint három kerékpárral vágnak neki a nagy útnak, így hiba esetén is tarthatják a napi 100 kilométert. Trekking kerékpárokat használnának, ezeken a változatos terepviszonyok sem fognak ki, aszfalton, murván és földúton is jól teljesítenek. És nagyobb felszereléseiket egy kísérőfurgonban utaztatnák, de a kisebbeket, azaz a váltóruhát és a napi élelmiszert az oldaltáskáikban cipelnék. Persze nem olyan könnyű ezt a költséges álmot megteremteni. 

Hozzáteszi, nem várnak anyagi hozzájárulást! Viszont egy kísérőautóra és sofőrre nagyon számítanának, ez lenne a legfontosabb: egy harmadik ember, aki hozzájuk hasonlóan elkötelezett, és érti, miről szól Norbi vágya, ahogyan azt is, hogy miként létezik a mindennapokban. 

De abban is reménykednek, hogy kerülnek olyan jószándékú felajánlók, akik a szálláskeresésben lesznek segítségükre. A sportruházatról, a strapabíró kerékpárokról, a tartalék gumikról, láncokról, szerszámokról, kenőanyagokról, alkatrészekről és az étkezésről nem is beszélve. Ez a túra egy naiv álomból pattant ki, de ahhoz, hogy megvalósuljon, rengeteg tervezésre és szervezesére van szükség – és egy kicsit a közösség összefogására is, mint Norbi életében mindig. 
Már most sokan az ügy mellé álltak – mondja lelkesen –, egyébként is ez az általános élettapasztalata. Hogy segítik, támogatják, fogják a kezét.

Forrás: WMN
Fotók: Benkő M. Fanni/ WMN

Mesélj egy kicsit a jelenlegi munkádról és az eddigi tapasztalatairól

2017 áprilisa óta dolgozom az Irmák Nonprofit Kft-nél, eredetileg szociálpedagógiát tanultam. Pályafutásom elején a mentálhigiénés csoportban kezdtem dolgozni, majd csoportvezetővé léptettek elő. 2020-ban szülési szabadságra mentem, majd 2022 szeptemberében tértem vissza, ekkor már esetfelelősként. 2024 őszétől pedig az intézmény vezetőjeként dolgozom.    
Hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok egy összetartó, segítőkész csapatban, ahol mindig van lehetőség a fejlődésre. 

Hogyan kerültél erre a pályára? 

Valahogy mindig az életem része volt a segítés, és ez a szemlélet. Úgy érzem, hogy ez az igazi hivatásom, nem is szeretnék mással foglalkozni. 

Intézményvezetőként mi a feladatod? 

Az intézmény vezetőjeként az egyik legfontosabb feladatom, hogy az intézmény működése gördülékeny legyen, és minden terület harmonikusan működjön együtt. Ez magában foglalja a munkaterületek összefogását és az ott dolgozó kollégák összetartását, valamint az ellátottak megfelelő gondozásának biztosítását. Az a célom, hogy mind a dolgozók, mind az ellátottak számára támogató és jól szervezett környezetet teremtsünk. 

Emellett minden nap találkozom az ellátottakkal, mert kiemelten fontos számomra, hogy közvetlen kapcsolatban legyek velük. Így nemcsak az igényeiket és problémáikat ismerhetem meg jobban, hanem a mindennapjaik részese is lehetek. Hiszem, hogy a személyes kapcsolatok erősítése nemcsak az intézmény életét teszi emberközelibbé, hanem segít abban is, hogy az ellátottak valóban otthon érezzék magukat. 

Jelenleg a támogatott lakhatás formában, 10-12 fős házakban, összesen 82 főt látunk el.

Mit szeretsz leginkább a hivatásodban? 

A legnagyobb öröm számomra az, hogy közvetlen kapcsolatban lehetek az ellátottakkal. Az, amikor rám mosolyognak, és látom, hogy hálásak még a legkisebb dolgokért is, minden nap ad egy plusz motivációt. Jó érzés látni, hogy valóban segíteni tudok nekik, és ez számukra is sokat jelent. Hiszem, hogy ha türelemmel és odaadással fordulunk feléjük, ezt kapjuk vissza tőlük – és ez az, ami mindenkit továbbvisz ebben a munkában. 

Ugyanakkor minden egyes munkanap egy új kihívás. Semmi sem teljesen ugyanolyan, mint előző nap volt. Intézményvezetőként különösen nagy felelősség egy egész intézmény működését összefogni, de a jó kommunikáció kulcsfontosságú, és szerencsére ez nálunk jól működik. Folyamatosan tanulni kell, hogy a lehető legjobb ellátást biztosítsuk, legyen szó új programok szervezéséről vagy arról, hogy az ellátottainkat a társadalomba minél inkább integrálni tudjuk. Ez a változatosság és fejlődési lehetőség az, ami igazán izgalmassá teszi a munkámat. 

Szerinted miért jó nálatok lakónak lenni?

Nálunk az ellátottaknak lehetőségük van egy olyan környezetben élni, amely sokkal inkább hasonlít egy valódi életformára, mint egy bentlakásos intézményre. A mindennapjaiknak van egy jól kialakított rendszere és napirendje, amely segít számukra stabilitást adni. Emellett munkát is tudunk biztosítani, ami nemcsak elfoglaltságot jelent, hanem önértékelésük szempontjából is nagy jelentőségű. 

A programok és foglalkozások színesítik a mindennapokat: zenés foglalkozás, torna, színjátszókör, kézműves tevékenységek, filmnézés és különböző munkalehetőségek, mint például varrás, csomagolás vagy kertészeti munka. Ezek mind segítenek abban, hogy tartalmas és örömteli életet éljenek.

A hangulat is családias, ami különösen fontos számunkra. Nagy hangsúlyt fektetünk az ünnepekre, a közös ünneplésekre, legyen szó születésnapokról, ünnepi készülődésről vagy közös nyaralásokról és kirándulásokról. Például minden évben szervezünk mozi- és cirkuszlátogatást Budapestre, ami mindig nagy élmény számukra. 

Szerinted mi a legnagyobb tévhit a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatban? 

Sajnos az emberek nagy többsége nem mer nyitni az értelmi sérült emberek felé. Sokan tartanak attól, hogyan viszonyuljanak hozzájuk, vagy hogy miként tudnának kapcsolódni. Ezért gyakran inkább elzárkóznak, pedig ha valaki mégis nyit, az általában pozitív csalódást él át. Egy kis türelem és odafigyelés után kiderül, hogy az értelmi sérült felnőttek sokkal többet tudnak adni, mint azt elsőre gondolnánk. 

Sajnos az előítéletek még mindig erősen jelen vannak, de a támogatott lakhatási formának köszönhetően sikerült közelebb lépnünk a társadalomhoz. Ez a modell nemcsak azt mutatja meg, hogy a fogyatékossággal élő emberek is képesek önállóbb életet élni, hanem lehetőséget ad a közösségnek is, hogy megismerjék őket. 

Te hogyan kapcsolódsz ki?

A kikapcsolódás számomra elengedhetetlen, hetente kétszer spinningre járok, ami mentálisan is segít. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni, és elengedem a mindennapi stresszt. Szívesen olvasok, ha adódik rá időm. 

Emellett a családommal töltött idő is nagyon fontos számomra, igyekszem minél több minőségi időt velük lenni.

A képre kattintva megtekinthető a riport.

Magyarország egyik legjelentősebb szociális szolgáltatójaként napi szinten több mint 600 főről gondoskodunk. Legyen szó idősellátásról, vagy Támogatott Lakhatásról, mi biztonságot, odafigyelést és professzionális körülményeket kínálunk ügyfeleinknek. Ennél azonban valójában sokkal többet adunk, emberséget, társaságot és sokszor egy új családot. Tesszük mindezt közel 25 év tapasztalatával, külföldi és belföldi kitekintéssel, biztos alapokkal, remek szakmai gárdával és sok mosollyal. A Támogatott Lakhatást mindazoknak ajánljuk, akik 18 év feletti, enyhén értelmi fogyatékos gyermeküknek vagy diákjuknak biztonságos jövőt szeretnének biztosítani egy családias és önálló életet támogató közösség tagjaként. A Támogatott Lakhatás által lakóink a társadalom hasznos tagjaként élhetik mindennapjaikat.

A képre kattintva megtekinthető a riport.

A riportban Borsos Zsuzsanna Anna, a műhely egyik legújabb munkatársa osztotta meg tapasztalatait a karácsonyi kézműves feladatok elsajátításáról, míg Vermes Anna műhelyvezető a műhely mindennapjairól és az otthonokban lakók közös karácsonyi ünnepléséről mesélt.

Magyarország egyik legjelentősebb szociális szolgáltatójaként napi szinten több mint 600 főről gondoskodunk. Legyen szó idősellátásról, vagy Támogatott Lakhatásról, mi biztonságot, odafigyelést és professzionális körülményeket kínálunk ügyfeleinknek. Ennél azonban valójában sokkal többet adunk, emberséget, társaságot és sokszor egy új családot. Tesszük mindezt közel 25 év tapasztalatával, külföldi és belföldi kitekintéssel, biztos alapokkal, remek szakmai gárdával és sok mosollyal. A Támogatott Lakhatást mindazoknak ajánljuk, akik 18 év feletti, enyhén értelmi fogyatékos gyermeküknek vagy diákjuknak biztonságos jövőt szeretnének biztosítani egy családias és önálló életet támogató közösség tagjaként. A Támogatott Lakhatás által lakóink a társadalom hasznos tagjaként élhetik mindennapjaikat.

Álmodozni könnyű, de vajon hányan dolgozunk, hogy vágyainkat valóra váltsuk? Sztojka Norbi igen, mégpedig nagyon keményen! A 33 éves, értelmileg enyhén akadályozott esztergomi fiatalember börtönben született, anyja lemondott róla, de mégsem hagyta, hogy a sötétség bekebelezze. Világéletében rengeteget sportolt, vágya pedig most nem kevesebb, mint hogy elbringázzon Párizsig jövő tavasszal. Bár már 2019 óta erre gyűjt, pár dologra még mindenképpen szüksége lenne.

• A 33 éves Sztojka Norbi Párizsba szeretne elbringázni, hogy megnézze az Eiffel-tornyot és Disneylandet
• Norbi kísérője Maradi István lesz az 1600 kilométeres úton
• A fiúknak támogatókra van szüksége, akik többek között biciklikkel, ruhákkal, élelmiszerrel segítik őket

Minden vágyam, hogy láthassam ezt a várost, nagyon szeretném megnézni az Eiffel-tornyot, és ha lesz rá idő, Disneylandbe is elmennék!

– kezdte a Blikknek lelkesen Norbi.

Kitanulta az asztalosi és a hegesztői szakmát is, korábban több érmet is nyert úszásban, fut, de a mindene a biciklizés. Élete során szinte az egész országot bejárta két keréken, nem ritka, hogy egy-egy bringatúra alkalmával 400-500 kilométert is teker. Egy másik lelkes bringázó, Maradi István már meg is tervezte az útvonalat, ugyanis ő lesz majd Norbi kísérője.

– Nem olyan rég, nagyjából másfél hónapja merült fel, hogy lenne-e kedvem csatlakozni Norbihoz. Bevallom, egy kissé pesszimista voltam, de miután leültünk beszélni, úgy tűnt, érdemes egy jó ügy mellé állni – magyarázta István.

– Innentől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy vajon hogy fogunk kijönni Norbival, ugyanis azelőtt még nem találkoztunk. Elmentünk párszor tekerni, és hamar kiderült, hogy megvan az összhang, menni fog ez kettőnknek! – nevettek össze a fiúk.

Norbi és István az 1600 kilométeres utat 22 nap alatt tervezik megtenni, átlagosan 100 kilométeres napi távokkal. Ebbe természetesen bele van kalkulálva egy-egy pihenő- és esőnap is.

– Az út egy része könnyű, majdnem egészen a forrásig a Duna mentén tudunk haladni. Németország-Franciaország környékén már egy picivel hegyesebb lesz a terep. Természetesen aki kedvet kap, menet közben is bátran csatlakozhat is hozzánk! – mondta István.

Norbi évek óta az IRMÁK Nonprofit Kft. által fenntartott támogatott lakhatásban lakik. Ennek keretében az ellátottak 10-12 fős családi házakban élhetnek, ahol önálló életvitelre tanítják őket családias környezetben. A fiatal férfi jelenleg a kertrendező csapatban dolgozik, pénzt keres, és bár a szervezet mindent megtesz álmai eléréséért, hogy mindez maradéktalanul megvalósulhasson, további támogatókra volna szükség.

– Fontos kiemelni, hogy nem pénzbeli, hanem tárgyi felajánlásokat várunk. A fiúknak szüksége van három strapabíró biciklire, egyet a kísérőautóban vinnének magukkal vészhelyzet esetére. Olyan cégektől, esetleg magánszemélyektől várnak segítséget, akik a szükséges kerékpárokat, kerékpáros ruhát, az útközbeni étkezéseket és szállásokat támogatni tudnák, esetleg teljes egészében át tudják vállalni – magyarázta Juhász Erika, a szervezet ügyfélkapcsolati referense.

Így segíthet

Ha Ön is beszállna abba, hogy Norbi álma valóra válhasson, akkor a további egyeztetésért keresse Juhász Erikát a következő elérhetőségeken:

Telefonszám: 06-30-222-0575

E-mail cím: juhaszerika@irmak.hu

Magyarország egyik legjelentősebb szociális szolgáltatójaként az IRMÁK Nonprofit Kft. napi szinten több mint 600 főről gondoskodik. Legyen szó idősellátásról, vagy Támogatott Lakhatásról, mi biztonságot, odafigyelést és professzionális körülményeket kínálunk ügyfeleinknek. Ennél azonban valójában sokkal többet adunk, emberséget, társaságot és sokszor egy új családot. Tesszük mindezt közel 25 év tapasztalatával, külföldi és belföldi kitekintéssel, biztos alapokkal, remek szakmai gárdával és sok mosollyal.