8 kérdés – 8 válasz, interjú Havasiné Riba Eszter intézményvezetővel
Havasiné Riba Eszter válaszolt kérdéseinkre, aki az Esztergomi Szociális Szolgáltató és Támogatott lakhatás intézményvezetője és összesen 125 ellátottért és 59 kollégáért felel.
- Hogy indultál a pályán és mikor kerültél az IRMÁK-hoz?
2019. júniusában kezdtem a Kraxner Alajos Foglalkoztató Otthonban Csobánkán fejlesztőpedagógusként, és szerepem volt a kitagolás kivitelezésében. (a kitagolás azt jelenti, hogy az 50 férőhely feletti intézményeket 12 férőhelyes támogatott lakhatásba váltották ki) 2021-ben neveztek ki intézményvezetőnek, azóta ebben a pozícióban dolgozom.
- Hogy kerültél erre a pályára?
18 évesen Piliscsabán egy kisegítő osztályban tanítottam, és már ott találkoztam értelmi fogyatékosokkal. Nagyon szerettem volna megismerni a pszichiátria világát, mivel oda lecsapódik a szociális problémák nagy százaléka. ’97-ben nővérként kezdtem az esztergomi kórház pszichiátriai osztályán, 2 évvel később főnővér-helyettes lettem, és itt még inkább szembesültem a szociális problémákkal és egyre inkább efelé húzott a szívem, ezért megszereztem a szocioterapeuta végzettséget, és közben elkezdtem szociális munkásnak tanulni a Wessely János Lelkészképző főiskolán. Utána mentálhigiéniás munkatársként, később intézményvezetőként dolgoztam (Dorog Többcélú Kistérségi Társulás Alapszolgáltatási Központ), majd a Tábitához kerültem telephelyvezetőnek, végül 2019-ben fejlesztőpedagógus lettem Csobánkán és azóta az IRMÁK munkatársa vagyok.
- Mit szeretsz a munkádban leginkább?
Mivel szeretek segíteni, ezért nincs olyan része a munkámnak, amit ne szeretnék.
- Neked mi a siker?
A támogatott lakhatásban fogyatékosok élnek. Nekem az a siker, hogy látom a fejlődésüket, a boldogságot az arcukon, hogy kiegyensúlyozottak és jól érzik magukat nálunk. Ők itt lehetőséget kapnak arra, hogy megérezzék a meghitt családi légkör varázsát. Ez az egész olyan, mint egy család, megünnepeljük mindenkinek a születésnapját, megemlékezünk a jeles napokról, együtt készülünk a karácsonyra. Sokan egész életükben intézményeben éltek, itt végre családban érezhetik magukat.
- Tudsz példát mondani?
Van egy ellátottunk, egy enyhe értelmi fogyatékos fiú, akinek a családjáról semmit sem tudunk. 3 évesen került gyerekotthonba nagyon rossz körülmények közül. Fiatal felnőttként költözött át a csobánkai, -akkor még nagyobb intézménybe-, és az esztergomi támogatott lakhatásba költözés után, vagyis 40 éves kora körül tapasztalta meg, hogy milyen egy összetartó, családi közösségben élni. Azóta jóval önállóbb lett, egyedül tud közlekedni és sok ház körüli munkába bekapcsolódik. Mindez ennek a fajta ellátásnak köszönhető, hiszen itt van lehetőségünk megtanítani a lakóinkat olyan alapvető tevékenységekre, melyekre a nagy intézményben nem volt szükségük, hiszen teljesen kiszolgálták.
- Miért jó az IRMÁK lakójának lenni?
Az értelmi fogyatékosok a támogatott lakhatás által teljes mértékben a társadalom hasznos tagjává tudnak válni. Nagyon sokat fejlődnek, kibontakoznak, rejtett képességeik törnek felszínre, nem utolsósorban egy nagy családi közösségben, családi házakban élhetnek és nem egy jóval személytelenebb nagy létszámú intézményben.
- Te hogyan kapcsolódsz ki?
Szeretek kirándulni, utazni a családommal. Kedvenc túra útvonalaim a Rám-szakadék és a Kémény-szikla Klastrompuszta fölött, de többször szeretnék eljutni színházba. Utoljára a Nemzetiben láttam a Köpönyeget, nagyon tetszett. Olvasni is szeretek, nagy krimi rajongó vagyok, Leslie Lawrence a kedvenc írom, ha pedig tv, akkor az Investigation című műsor a kedvenc, ami egy dokumentum sorozat.
- Szerinted mi a legnagyobb tévhit a fogyatékosokkal kapcsolatban?
Hogy félni kell tőlük. Sokan megbélyegzik őket, lenézik őket, mondván nem képesek semmire. Valóban vannak gyengeségeik, de bizonyos dolgokban sokkal jobbak nálunk. Rettentő nagy szeretet és elfogadás van bennük. Én azt kérem, hogy ugyanolyan emberként tekintsünk rájuk, mint nem fogyatékkal élő emberre!
