Hogy indult a pályafutásod?

Mindig is érdekelt az emberekkel való foglalkozás, ami a család által erősödött fel bennem: ápoltam mozgássérült és idős fekvőbeteg családtagomat is. A korábbi munkahelyemen is szoros kapcsolatom volt emberekkel, egy webáruházban dolgoztam ügyfélszolgálatosként, és közben főiskolára jártam szociális munkás szakra. Már a főiskola alatt próbáltam elhelyezkedni a szociális szférában. A keresés közben találtam rá az IRMÁK-ra, és egyből beadtam az önéletrajzomat az esztergomi intézménybe.
Hogy minél szélesebb tudást szerezzek, elkezdtem a szociális gondozó-és ápolói képzést is, és ez nagyon jól jött, mert az IRMÁK-nál pont akkoriban nem kerestek diplomás kollégát, de az új Támogatott Lakhatás házak nyitásához sok gondozóra volt szükség. 

Mit csinálsz most?

2021. novemberében kezdtem el dolgozni az IRMÁK egyik esztergomi támogatott lakhatás házában gondozóként, majd 2022. augusztusában felszabadult egy esetfelelős pozíció, amit nagy örömre én kaptam meg. Azóta is ez a munkám. 

 

Hogy szólítanak a lakók?

 Valaki anyának, valaki Zsuzsinak. 

Mi a feladata egy esetfelelősnek? 

Az esetfelelős dolga, hogy működtesse a Támogatott Lakhatás házat/kat. Hozzám kettő, -nálunk egyenként maximum 12 fős-, ház tartozik. A működőképes ház olyan, ami a lakóknak minél önállóbb életet biztosít.
A házakban kéthetente tartunk házgyűlést, ahol konkrét témákat beszélünk meg, mint például a napi ház körüli munkabeosztást itt beszéljük át, a programokat és a házat érintő változásokat. Itt szoktunk közösen ötletelni is. 
Rendszeresen járok ki a házakhoz, ilyenkor beszélgetek a lakókkal, lehet jönni hozzám mindenféle lelki problémákkal, de akkor is engem keresnek, ha például fáj valamijük, vagy akkor, amikor valamit be kell szerezni. Hasonlóképpen, mint otthon, mert ez nekem a második családom. Szokta is mondani a gyerekem, hogy anya, neked van 2 igazi gyereked, és van sok fogadott. 

Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

Mindent. Ha nem szeretném, már nem lennék itt. Nem tudom elképzelni, hogy valaki úgy dolgozzon ebben a szférában, hogy ne szeresse. Nagyon jó visszajelzéseket kapok a lakóktól, és ez nagyon feltölt.

Mi a munkádban a legnagyobb kihívás? 

Emberekkel dolgozom, az ő sorsukért felelek, úgyhogy ez a munka nagy felelősséggel jár. Nehéz meghúzni a határt magánélet és munka között, de engem például bármikor hívhatnak a lakók.

Van-e tévhit a fogyatékosokkal kapcsolatban és mi az?

Ha a lányomnak épp szünet van az iskolában, behozom a foglalkoztatóba. 14 évesen megkérdezte, hogy anya, miért félnek tőlük az emberek? Nem értette. Én azt tanácsolom, hogy ne féljünk attól, ami ismeretlen, és ne általánosítsunk egy-egy negatív hír hallatán.

Te hogy töltődsz fel, hogy kapcsolódsz ki?

Leginkább általuk. :) Próbálom összehangolni a családi életet a munkámmal, igyekszem fenntartani az egyensúlyt, de minden szándékom ellenére a családom is belefolyik valamennyire a munkámba. 

Mire vagy a legbüszkébb? 

Arra, hogy mindkét ház, amelyik hozzám tartozik, mára önálló házként működik. Sokan úgy érkeznek ide, hogy korábban még nem dolgoztak, nem voltak társas kapcsolataik és nem is nagyon tevékenykedtek a ház körül. A sok foglalkozásnak hála sikerül őket visszailleszteni a társadalomba úgy, hogy közben hasznosnak érzik magukat és kinyílik nem csak a személyiségük, hanem a világ is, amiben élnek. Azt gondolom, hogy ebben a mi szakmai munkánknak jelentős szerepe van és erre én büszke vagyok. 

Van két konkrét történetem is. Az egyik lakónk, Dani eleinte eléggé problémás volt. Nem bízott meg senkiben, dacolt és lázadt. Ez sajnos az életelőzményeinek következményeként alakult ki. A sok őszinte beszélgetés, az őszinte érzelmek közlése célra vezetett, a bizalom kiemelkedő teljesítményre sarkallta. Mára már szorgalmas, kedves és elfogadó. Lassan egy éve külső munkahelyen dolgozik a KFC-ben. Mindezt élvezettel csinálja, munkáltatója folyamatosan dicséri. A legmegbízhatóbb lakóink egyike lett. 

Csaba az önálló Támogatott Lakhatás házba való bekerülését megelőzően intézményben, illetve hajléktalan szállón is élt. Külső megjelenése nem volt túlságosan bizalomkeltő. Elkezdtünk dolgozni az alkalmazkodó-képessége fejlesztésén, és a korábbi  berögzült formák alakításán. Ma már elmondhatom, hogy Csaba egy szorgalmas, a munkáját pontosan végző férfi, aki megbízható és a házért felelősséget vállaló lakó lett.