Interjú Csoszánszky Márta terápiás munkatárssal
Csoszánszky Márta terápiás szakembert hamar bizalmukba fogadták az Albertirsai Idősotthon lakói. Ő válaszolt kérdéseinkre.
- Meséld el kérlek, mit csinál egy terápiás munkatárs az Albertirsai Idősotthonban!
Első perctől kezdve lakóknak, és nem „betegnek” hívom az itt élőket. Nagyon örülök, hogy ezt a kollégáim is idővel átvették. Teljesen más a hozzáállás a lakókhoz, mint a betegekhez.
Ahány lakó, annyi féle életsors. Sokat gondolkozom azon, hogy milyen megtiszteltetés, hogy az élet alkonyán olyan dolgokról tudok velük beszélgetni, amiket talán még soha senkinek nem mondtak el. Megosztják velem örömeiket, bánataikat, csalódásaikat, fájdalmaikat és legféltettebb álmaikat is. A terápiás munkatársnak testileg, lelkileg és szellemileg is jelen kell lennie a lakók mindennapjaiban.
- Hogy néz ki egy napod?
Reggelente 7:30-kor érkezem, akkor már sokan a közösségi térben ülnek és várják a reggelit. Itt kezdődik a munka, egyből elkezdünk beszélgetni. Aztán átöltözöm és akikkel még nem találkoztam, azoknak bemegyek a szobájába és megkérdezem, hogy vannak. Ha éppen az ápolóknak kell segíteni, akkor azt csinálom. Az étkezések minden nap fix pontok. Az ebédlőbe való eljutás szintén egy állandó feladat. Ha ezzel végzem reggel, utána intézem a beszerzéseseket, írom a beosztást a fodrászhoz, pedikűröshöz, vagy éppen hozzátartozókkal egyeztetek. Minden nap 10 órakor kezdődik a földszinti foglalkozás, amit én vezetek. (a demens lakóknak az emeleten van kialakítva a foglalkoztató). 12 órakor kezdődik az ebéd, két turnusban, 1 óra körül van vége, majd következik a csendespihenő. Szerdánként 14 órától szenior örömtánc van. Délutánonként változó, hogy hányan jönnek vissza hozzám, az állandó program a séta a kastélykertben, de ilyenkor van lehetőség az egyéni beszélgetésekre is.
- Miből áll egy terápiás foglalkozás?
A foglalkozás mindig azzal a kérdéssel kezdődik, hogy ki hogy van? Erre a kérdésre hangulatokat ábrázoló képek segítségével lehet válaszolni. Átbeszéljük még a napi dolgokat, aztán következik egy kis légzőgyakorlat pár perces átmozgatással. Van, amikor ritmus gyakorlatozunk tapsolással, ezt is nagyon szeretik. Aztán közösen megbeszéljük, hogy mihez van kedvünk. Lehet választani mesélést, vers- vagy zenehallgatást. Ezek mindig jó beszélgetésindítók. Szoktunk még memóriát is fejleszteni: a közmondások elejét elmondom, a lakók pedig befejezik. Az ilyen foglalkozások alkalmával kreatívkodunk, zenét hallgatunk, énekelünk, festünk, sakkozunk, kártyázunk vagy éppen kirakózunk. Mindig azt, amihez éppen a lakóknak kedve van. Soha nem erőltetek semmit.
Klasszul kialakult az elmúlt pár hónapban, hogy az aktívabb lakók bevonják a kissé kétkedőket is a foglalkozásokba. Sokan a beköltözéskor kijelentették, hogy biztosan nem fognak foglalkozásokra járni, majd egy alkalom után rendszeres résztvevők lettek.
- Hogyan kerültél erre a pályára?
Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni. 14 évesen egészségügyi pályára készültem, de a szüleim nem engedtek. Végül hitoktató-lelkészként végeztem 28 éven keresztül tanítottam gyerekeket, de felnőttekkel és idősekkel is foglalkoztam. Sok mindent kipróbáltam közben: negyedéves voltam, mikor otthagytam az egyetemet és elvégeztem egy rádiós újságíró szakot, aztán elmentem kozmetikus iskolába, ott a masszázzsal kerültem kapcsolatba aztán visszamentem befejezni az iskolát. Tavaly jött egy megkeresés, hogy lenne-e kedvem itt Albertirsán dolgozni? Akkoriban pont a váltáson gondolkoztam, ráadásul én tősgyökeres albertirsai vagyok. Nem is hezitáltam, augusztus 21-én kezdtem itt dolgozni, és úgy érzem, végre a helyemen vagyok. Szeretek itt lenni.
- Van meghatározó élményed az elmúlt 9 hónapból?
2 hete az egyik lakó, -aki nehezen szokta meg az itteni életét-, megállított és elmondta, hogy a többi lakóval nagy egyetértésben megállapították, hogy mennyire örülnek, hogy én itt vagyok és hogy nálam a kedvesség az teljesen természetesen jön. Nagyon jól esett, mert az ilyen visszajelzésekből tudok töltekezni.
Éppen a minap olvastam egy idézetet Müller Pétertől: „Járni megtanulunk. Futni is. Számolni is, írni is. Gondolkodni is. De a szeretet nem tanítható. Csak szeretettel."
Mindenki szeretetre éhes, és mindenkinek megvan a maga kis kulcsa a saját szeretetdobozához. Tudom, hogy nagy türelem, humor és bölcsesség kell ehhez a szolgálathoz, de én tényleg azt élem meg nap mint nap, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza.
- Mit szeretsz leginkább a hivatásodban?
Együtt mindent. A foglalkozásokat, az egyéni beszélgetéseket és a szervezési feladatokat is, legyen szó magaságyás készítéséről vagy akár a hónap végén megrendezésre kerülő Majálisról. Ez utóbbi egy családi program lesz, ahova várjuk a hozzátartozókat is, hogy lakók és rokonok együtt minél több közös élményt gyűjthessenek.
- Mi a legnehezebben ebben a hivatásban?
Lelkészként sok gyászfolyamatot kísérhettem végig, így az elmúlás szinte az életem részévé vált. A hosszú évek alatt volt lehetőségem megtanulni ezzel együtt élni. Mégis az, hogy nincs eszközöm megállítani a lakók fizikai vagy szellemi romlását, az a mai napig megvisel. Ezen folyamatosan dolgozom, és próbálom a hozzátartozóknak is megkönnyíteni az elmúlással vagy a demenciával járó nehézségeket.
- Szerinted miért jó nálatok lakónak lenni?
Nálunk abszolút elsődleges szempont, hogy a lakók jól érezzék magukat. Nagyon vidám itt a légkör és összetartó a csapat. Bármi probléma adódik, akkor egy emberként azon vagyunk, hogy mielőbb megoldást találjunk és tudjunk előre menni. Terápiás tapasztalataimat pedig a munkatársaim között is igyekszem kamatoztatni, az ajtóm mindig nyitva áll előttük is.
- Te mit tanultál az idősektől?
Elképesztő a bölcsességük és a humoruk, némelyikük pedig akkorát tud hallgatni, hogy annak súlya van. Az egyik lakónk a minap azt mondta, hogy tudni kell megöregedni. Nem fanyalogni, sebeket nyalogatni, hanem méltósággal viselni az idő múlását: ami volt, elmúlt, a jelenben kell létezni, mert nem biztos, hogy lesz holnap.
- Te mivel töltődsz fel?
Nagyon szeretem a természetet, sokat biciklizek, főzök, festek, táncolok és a gyerekemmel vagyok. Idén is megyek kikapcsolódni a SZIN fesztiválra Szegedre és nemrég voltam a ceglédi Street Food Fesztiválon, de a lányom miatt jártam már T. Danny, ValMar és Azariah koncerten is. Fontos az elcsendesedés is: gyakran olvasok és időt töltök magammal is.
