Interjú Kochan Dóra intézményvezetővel

Mesélj egy kicsit a jelenlegi munkádról és az eddigi tapasztalatairól

2017 áprilisa óta dolgozom az Irmák Nonprofit Kft-nél, eredetileg szociálpedagógiát tanultam. Pályafutásom elején a mentálhigiénés csoportban kezdtem dolgozni, majd csoportvezetővé léptettek elő. 2020-ban szülési szabadságra mentem, majd 2022 szeptemberében tértem vissza, ekkor már esetfelelősként. 2024 őszétől pedig az intézmény vezetőjeként dolgozom.    
Hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok egy összetartó, segítőkész csapatban, ahol mindig van lehetőség a fejlődésre. 

Hogyan kerültél erre a pályára? 

Valahogy mindig az életem része volt a segítés, és ez a szemlélet. Úgy érzem, hogy ez az igazi hivatásom, nem is szeretnék mással foglalkozni. 

Intézményvezetőként mi a feladatod? 

Az intézmény vezetőjeként az egyik legfontosabb feladatom, hogy az intézmény működése gördülékeny legyen, és minden terület harmonikusan működjön együtt. Ez magában foglalja a munkaterületek összefogását és az ott dolgozó kollégák összetartását, valamint az ellátottak megfelelő gondozásának biztosítását. Az a célom, hogy mind a dolgozók, mind az ellátottak számára támogató és jól szervezett környezetet teremtsünk. 

Emellett minden nap találkozom az ellátottakkal, mert kiemelten fontos számomra, hogy közvetlen kapcsolatban legyek velük. Így nemcsak az igényeiket és problémáikat ismerhetem meg jobban, hanem a mindennapjaik részese is lehetek. Hiszem, hogy a személyes kapcsolatok erősítése nemcsak az intézmény életét teszi emberközelibbé, hanem segít abban is, hogy az ellátottak valóban otthon érezzék magukat. 

Jelenleg a támogatott lakhatás formában, 10-12 fős házakban, összesen 82 főt látunk el.

Mit szeretsz leginkább a hivatásodban? 

A legnagyobb öröm számomra az, hogy közvetlen kapcsolatban lehetek az ellátottakkal. Az, amikor rám mosolyognak, és látom, hogy hálásak még a legkisebb dolgokért is, minden nap ad egy plusz motivációt. Jó érzés látni, hogy valóban segíteni tudok nekik, és ez számukra is sokat jelent. Hiszem, hogy ha türelemmel és odaadással fordulunk feléjük, ezt kapjuk vissza tőlük – és ez az, ami mindenkit továbbvisz ebben a munkában. 

Ugyanakkor minden egyes munkanap egy új kihívás. Semmi sem teljesen ugyanolyan, mint előző nap volt. Intézményvezetőként különösen nagy felelősség egy egész intézmény működését összefogni, de a jó kommunikáció kulcsfontosságú, és szerencsére ez nálunk jól működik. Folyamatosan tanulni kell, hogy a lehető legjobb ellátást biztosítsuk, legyen szó új programok szervezéséről vagy arról, hogy az ellátottainkat a társadalomba minél inkább integrálni tudjuk. Ez a változatosság és fejlődési lehetőség az, ami igazán izgalmassá teszi a munkámat. 

Szerinted miért jó nálatok lakónak lenni?

Nálunk az ellátottaknak lehetőségük van egy olyan környezetben élni, amely sokkal inkább hasonlít egy valódi életformára, mint egy bentlakásos intézményre. A mindennapjaiknak van egy jól kialakított rendszere és napirendje, amely segít számukra stabilitást adni. Emellett munkát is tudunk biztosítani, ami nemcsak elfoglaltságot jelent, hanem önértékelésük szempontjából is nagy jelentőségű. 

A programok és foglalkozások színesítik a mindennapokat: zenés foglalkozás, torna, színjátszókör, kézműves tevékenységek, filmnézés és különböző munkalehetőségek, mint például varrás, csomagolás vagy kertészeti munka. Ezek mind segítenek abban, hogy tartalmas és örömteli életet éljenek.

A hangulat is családias, ami különösen fontos számunkra. Nagy hangsúlyt fektetünk az ünnepekre, a közös ünneplésekre, legyen szó születésnapokról, ünnepi készülődésről vagy közös nyaralásokról és kirándulásokról. Például minden évben szervezünk mozi- és cirkuszlátogatást Budapestre, ami mindig nagy élmény számukra. 

Szerinted mi a legnagyobb tévhit a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatban? 

Sajnos az emberek nagy többsége nem mer nyitni az értelmi sérült emberek felé. Sokan tartanak attól, hogyan viszonyuljanak hozzájuk, vagy hogy miként tudnának kapcsolódni. Ezért gyakran inkább elzárkóznak, pedig ha valaki mégis nyit, az általában pozitív csalódást él át. Egy kis türelem és odafigyelés után kiderül, hogy az értelmi sérült felnőttek sokkal többet tudnak adni, mint azt elsőre gondolnánk. 

Sajnos az előítéletek még mindig erősen jelen vannak, de a támogatott lakhatási formának köszönhetően sikerült közelebb lépnünk a társadalomhoz. Ez a modell nemcsak azt mutatja meg, hogy a fogyatékossággal élő emberek is képesek önállóbb életet élni, hanem lehetőséget ad a közösségnek is, hogy megismerjék őket. 

Te hogyan kapcsolódsz ki?

A kikapcsolódás számomra elengedhetetlen, hetente kétszer spinningre járok, ami mentálisan is segít. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni, és elengedem a mindennapi stresszt. Szívesen olvasok, ha adódik rá időm. 

Emellett a családommal töltött idő is nagyon fontos számomra, igyekszem minél több minőségi időt velük lenni.