Interjú Boris-Malik Ildikó intézményvezetővel
Boris-Malik Ildikó válaszolt kérdéseinkre, aki az Albertirsai Szociális Szolgáltató és Támogatott Lakhatás intézményvezetője és összesen 117 ellátottért és 51 kollégáért felel.
- Mesélj kicsit kérlek a jelenlegi munkádról!
2009. óta dolgozom itt, mentálhigiénés csoportvezetőként kezdtem, majd hozzám csatolták a támogató szolgálatot és 2017 óta vagyok a fogyatékos otthon intézményvezetője.
- Hogyan kerültél erre a pályára?
Későn érő típusú voltam, nehezen fogalmazódott meg bennem, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Középiskola után dolgozni kezdtem, voltam a repülőtéren egy étteremláncnál, voltam a helyi (albertirsai) ingatlanirodánál, majd szép lassan megfogalmazódott bennem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni és azt is éreztem is, hogy ennél többet szeretnék elérni. Elvégeztem a szociális munkás-diakónus szakot Nagykőrösön, és az iskola végeztével elhelyezkedtem az IRMÁK-nál. Ekkor még 82 fős bentlakásos intézményben éltek az ellátottjaink.
- Mit szeretsz leginkább a hivatásodban?
Először is szeretem a lakóinkat. Nekem mindig az a fontos, hogy az ő mentális és testi egészségük rendben legyen. Innen indul minden. Aztán szeretem a kollégáimat is, nagyon jó csapatom van és ami szintén fontos, hogy szeretem a munkáltatómat is. Nem véletlenül vagyok itt 2009 óta. Nekem ez egy biztos pont.
A munka nagyon változatos, folyamatosak a kihívások, minden napom más, egyáltalán nem rutinszerűen a működésünk és én ezt nagyon élvezem.
- Neked mi jelenti a sikert?
Mi itt minden apró vagy nagyobb eredményt sikerként könyvelünk el, ezek visznek minket előre a nehezebb napokon - merthogy azokból is akad néha.
- Tudsz példát mondani?
A nagy sikerre egy konkrét példa például a kitagolás, vagyis amikor a nagy intézményből kisebb, 12 fős lakóházba költöztek az ellátottjaink. Ez egy hosszú és küzdelmes folyamat volt, nem is mindenki választja ezt egyelőre, mi mégis az elsők között megléptük, mert tudtuk, hogy minden szempontból jobb lesz ez az életforma a lakóinknak.
Hétköznapi sikerekből is bőven kijut nekünk: a kitagolást megelőzően próbáltuk felkészíteni a lakóinkat az újfajta, önállóbb életvitelre. Sok dolog van, ami számunkra természetes, de nekik nem volt az. Erika, az egyik ellátottunk annyira élvezte, hogy egyedül moshat, hogy állandóan mosni akart. Mikor megkértük, hogy teregessen ki, elsőre ez abból állt, hogy a teli kosár vizes ruhát ráborította a szárítóra, A kollégák aztán megtanították neki, hogyan és milyen rendszerességgel kell mosni és hogyan kell helyesen teregetni. Azóta ezzel nincs is gond.
Egy másik példám is van: a bentlakásos otthonban a lakók nem főzhettek, minden nap készen kapták az ételt. A Támogatott Lakhatásban viszont van lehetőségük főzni, ezek a házak olyanok, mint egy nagy családi ház. Pali, az egyik lakónk a gondozójától megtanulta, hogyan kell palacsintát sütni. Annyira élvezte, hogy onnantól kezdve a Támogatott Lakhatásban hetekig szinte minden nap palacsintát sütött - a többiek nagy örömére.
- Szerinted miért jó nálatok lakónak lenni?
Ami szerintem fontos, hogy a Támogatott Lakhatás házak nagyon modernek és szépek, különösen ha összehasonlítjuk őket a nagy intézményekkel. Ez az egyik. A másik, hogy a kollégáink nagyon elkötelezettek a lakóink iránt. Mindent megtesznek az érdekükben, figyelembe véve az egyéni igényeket.
Van egy esetfelelősünk, akihez a két legmagasabb támogatási igényű házunk tartozik. Felmerült, hogy még egy esetfelelőst foglalkoztassunk, amire a kolléganő elsírta magát, hallani sem akart róla. Azóta is mindkét ház hozzá tartozik.
- Szerinted mi a legnagyobb tévhit a fogyatékosokkal kapcsolatban?
Hogy mások, mint mi. Persze, mások, de két egyforma ember sincs. A fogyatékosságot sokszor összekeverik az emberek a pszichiátriai betegségekkel és veszélyesnek tartják őket, holott nem azok. A mi lakóink olyanok, mint a kamaszgyerekek. Néha dacosak, de rengeteg szeretet adnak és vágynak is a szeretetre, amit igyekszünk nekik megadni.
- Te hogyan kapcsolódsz ki?
A családom jelenti a feltöltődést. Sütögetünk, kirándulunk, találkozunk a barátokkal. Ami nekem még segít, az az olvasás. Nagy krimirajongó vagyok, Agatha Christie az örök kedvencem, de szeretem Claire Kenneth vagy Edgar Allan Poe műveit is.
Az Albertirsa Támogatott Lakhatásról a közelmúltban készült riport, amit az alábbi linkre kattintva lehet megnézni:
"Nagyon jó itt a többiekkel. Tudok beszélgetni, társalogni, segíteni." - videó
Bemutatkozik az Albertirsai Szociális Szolgáltató és Támogatott Lakhatás. A riportban az egyik lakónk, Luca mesél a mindennapjairól.
